Házasság

A házassági szövetség.

Ennek a tanításnak célja a házassági, és jegyességi szövetség eredeti tartalmára való rámutatás, és a vallásos eretnekségektől, és hazugságoktól való megtisztítása a teljesség igénye nélkül. A házassági szövetség „berit” eredeti formája nem emberi találmány, és nem az emberisség társadalmi (evolúciós) fejlődésének eredménye, hanem az Isten által szerzett szövetség (szellemi, lelki, testi), amelyet kizárólag egy felnőtt férfi és nő köthet. A világ, és a vallásos emberek szeretik intézménynek nevezni, de ez nem intézmény. A kórház, a Polgármesteri Hivatal, az iskola, vagy a tűzoltóság az intézmény, de a házasság nem intézmény, még ha azzá is szeretnék tenni. A házasság, és a család végét jelenti, amikor már intézmény, mert ezt hívhatják például úgy, hogy Gyermek Nevelő Intézet.

A hamis vallások, és az eretnek egyházak gyakran az egyházon templomokat, a házas kapcsolatokon intézményt, és az istenen saját bálványaikat is értik. Az Izraellel kötött szövetségét Istennek nem nevezzük Óintézménynek, hanem Ószövetségnek, ahogy Jézus Krisztus tökéletes áldozata által az egész emberiség számára biztosított szövetséget, sem nevezzük Újintézménynek, hanem Újszövetségnek.

Az Isten nem intézményt hozott létre, hanem egy tökéletes szövetséget felnőtt nő és férfi között. A tökéletes házassági szövetség is az első ember pár bűne miatt megtorzult, ez természetesen nem azt jelenti, hogy a házassági szövetség idejét múlt lenne, hanem a bűnös emberek számára veszítette Istentől kapott értékét. Azoknak az embereknek akiknek szívében él az Isten szeretette, és a másik fél tiszta szeretette azok megtapasztalhatják a házassági szövetségben az ember beteljesedését. Az Isten nem pedofil gondolkodású, ő nem egy gyermeklányt vitt Ádámhoz, és nem egy gyermek Ádámnak teremtett felnőtt Évát. Hanem felnőttnek teremtett Ádámnak, oldalbordájából formálta a felnőtt Évát. Isten nem is Szodomát és Gomorát teremtett, hanem férfit és nőt, és a házasságuk a tökéletes, és legmélyebb kapcsolat, amely két ember között létrejöhet, minden más szexuális kapcsolattal is járó forma pedig bűn.

Isten teremtette az embert és ő tudja mi jó az embernek, és ki a tökéletes segítőtárs.

1Móz. 2,18

Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.

1Móz. 2,22-24

Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.

Az embernek tökéletes társat alkotott Isten, amelyre az Ádámnak ez volt a házassági nyilatkozata: „Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.” A történetből az is kiderül, hogy Ádám kifejezte egyesülési szándékát a házasságban, és asszonynak (asszonyembernek) nevezte ki Évát. Ádám korábban minden állatnak nevet adott tulajdonságai alapján, de hozzáillő segítőtársat nem talált, ezért is van nagy jelentősége ennek a névadásnak. Éva nevének jelentése „minden élők anyja”, de ez csak Ádám asszonnyá tételével vált valóvá. Bár Éva nyilatkozata nem hangzik el, de egyértelműen elfogadja Ádám nyilatkozatát, hiszen amit Ádám mondott az teljes igazság, és ezt ő is tudta, és érezte (testében, lelkében, szellemében). Kölcsönösen tetszettek egymásnak minden szempontból (ők tökéletesek, és bűntelenek voltak), ez szerelem volt az első látásra, minden tisztátalanság, és hátsószándék nélkül.

Amikor egy férfi és nő kölcsönös szeretett, és (szerelem) alapján házasságot kötnek, megtapasztalják Ádám és Éva eggyé válását saját életükben. Ádám tudta, és megtapasztalta „csontomból való csont, testemből való test” tehát testem, részem, szükségem betöltése a tökéletes segítőtársam. Az asszony pedig átéli az Éva tapasztalatát, hogy férfiemberből vétetett. Része az egy testnek hiszen, abból vétett külön személyként, hogy újból eggyé legyen vele a házasságban, amely teljes boldogsággal tölti be az életét. Ezért is helyes, hogy férje nevét is hordozza az asszony, amellyel szintén jelzi, hogy egy a férjével.

A bibliai házasság szövetségének semmi köze nincs a templomi esküvőhöz, és ezzel kapcsolatos ceremóniákhoz, mert sem az ószövetség, sem Jézus, sem az apostolok idejében még az eretnek vallásos vezetők (farizeusok, szaduceusok) sem akartak kontrolt gyakorolni a házasságok felett, és nem ebből akartak többletbevételt beszedni. Isten semmilyen utasítást nem adott még a bibliában sem arra, hogy templomban pap, vagy püspök által celebrált esküvőn kéne embereket összeadni. Amit ezek az egyházak tesznek azt Isten, nem szentesítette. Ebből kifolyólag ez nem szentség, mint némelyik egyház próbálja annak beállítani. Az egyházi esküvő a középkorban a hamis vallás vezetői által kreált ceremónia. Mind az ortodox, mind a latin katolikusok, elismerik, hogy évszázadokon át nem volt külön egyházi esküvői szertartás. A bibliai is igazolja, hogy sem Jézus, sem az apostolok nem tanítottak a házasság szentségéről, sem a hét szentségről, ilyen kifejezéseket nem találsz a bibliában. A házasságot, tehát Krisztus Urunk az újonnanszülettetek között a szentség rangjára sohasem emelte.

A házasság szövetsége két független felnőtt ember (férfi, és nő) szövetsége, amelyet közvetlenül ők köthetnek, családjaik (rokonaik), tanúk, és akár a nagy nyilvánosság előtt.

A házasság szövetségének elsődleges céljaként a vallások szeretnék az utódlást beállítani, és második célként pedig a társas együttélést. Holott fordítva van. Isten, amikor Ádámot megteremtette, és egy ideig hagyta, hogy felerősödjön vágyakozása a segítőtársa után, akkor Ádám nem a szaporodáson, vagy utódláson gondolkodott, hanem hozzáillő segítőtárs után vágyakozott. Ugyanúgy amikor ma valaki házasság előtt áll elsődlegesen nem az utódlásra vágyik, hanem a társas együttélésre, azaz arra, hogy eggyé váljon a másik felével a leendő társával (szellemileg, lelkileg, és testileg). A férfi és a nő házasságban történő eggyé válásuk gyümölcse, és Isteni ajándéka a gyermek. Tehát elsődleges célja a házasságnak a társas együtt élés, és ennek eredménye „gyümölcse” a gyermekek.

Isten kezdettől fogva férfiúvá, és nővé teremtette az embert.

Mt. 19,4-6

Ő így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.”

A házasság szövetségében a házasulandó felek nyilatkozata, házassági fogadalma alapján az Isten a feleket egybeköti, hiszen ez az akarata teremtéstől fogva. Isten a házasulandó felek szabad akaratát is tudomásul veszi.

Mk. 10,6-8

mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.

A polgárinak nevezett esküvő tökéletesen betölti a házasság szövetségének feltételeit. A Magyar Köztársaság törvényei alapján a polgári esküvő betölti Isten elvárásait a házasság kötéssel kapcsolatosan. (Figyelembe véve azt is, hogy nem csak Istenben hívő emberek akarnak megházasodni, hanem más vallásúak, és ateisták is.) A polgári esküvők sokkal közelebb állnak a bibliai házasság szövetségéhez, mint az úgynevezett egyházi szentségi házasságok. Az oka az, hogy olyan teológiai eretnekségekkel átszőttek a katolikus szentségi házasság, amelyek nem, hogy szentséget, és kegyelmet közölnének, hanem teológiai eretnekségeket, és annak következményeit. A különböző egyházak válási statisztikái is ezt igazolják, hogy a katolikus úgynevezett szentségi házasságok esetében a legnagyobbak között van a válások aránya, míg az evangéliumi, és teljes evangéliumi hazaságoknál sokkal kisebb a válások aránya. Ami alapján kijelenthető, hogy a katolikus szentséginek nevezett házasságnak semmilyen többlet szentség közlő ereje sincsen.

Köztudott, hogy az induló házasok többségének, ahogy régen, úgy ma is, nincs jelentős egzisztenciájuk. Az egyházaknak nem illene az induló házasokat „megfejni”. József és Mária sem, volt tehetős ember a házasságuk előtt sem, ezért nem volt arra sem pénzük, hogy Betlehemben fogadóba kerüljenek, ezért egy jászolban született meg Jézus. (Egy gazdag családnak sem kellett Betlehemben, jászolban megszállnia.) Megjegyzem, hogy ez nem karácsonykor történt meg, ahogy vallásos téveszmékben, és hazugságokban élő emberek hiszik. Amennyiben érdekel, kattints ide.

Két lehetősége van az embereknek, vagy házasok lesznek vagy nem. JJ

Mind a kettő saját kegyelmi ajándék Istentől.

Pál apostol ezt mondja:

1Kor. 7,7

Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.

A házasság nem szentség, hanem kegyelmi ajándék.

Kinek adatott meg, hogy ne házasodjon meg:

Mt. 19,10-12

Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” Ő azonban így válaszolt: „Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!”

1Kor. 7,8-9

A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.

Olyan emberek ne akarjanak szüzességben élni, akiknek ez nem adatott meg. A cölibátusban élő papok, és szerzetesek túlnyomó részének szükséges megházasodniuk, hogy el ne kárhozzanak, mert sohasem fogják őket kiimádkozni a tisztítótűzből, mert olyan nincs.

Zsid. 13,4

Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.

Vagy a pokol a képmutató cölibátusuk után L, vagy az örökélet házasságuk után J. Válassz!

Gondold meg, ne hogy olyan fogadalmat tegyél, amelyet nem tudsz megtartani, és amelynek az eredménye a képmutató bűnös élet, és a kárhozat. Ha pedig szüzességi fogadalmat tettél, inkább kérj bocsánatot Istentől, hogy tudatlanul Jézus tanításait (Mt. 19,10-12) figyelmen kívül hagyva tetted ezt, ha pedig nő vagy apád, illetve a leendő férjed feloldhat a fogadalmad alól (4. Móz. 30:4-16). Ezek után kérjed, és keresd meg az Istentől rendelt segítő társad, és házasodj meg.

Mi nagyobb bűn egy tudatlanul, vagy saját adottságaidat (kegyelmi ajándékodat) figyelmen kívül hagyva tett fogadalmat visszavonni, vagy képmutató módon papi, vagy szerzetesi fogadalommal bűnben élni, és elkárhozni. Amennyiben mélyebben érdekel a cölibátus témája, akkor kattints ide.

Jegyezd meg a tökéletes segítőtársat mindig az Isten szerzi az embernek, hogy ezt hogy szervezi meg azaz Ő szuverén akaratán múlik, úgy hogy maximálisan figyelembe veszi a te akaratodat.

Eljegyzés:

Az eljegyzést teljes egészében házassági kapcsolatnak tekintették attól függetlenül, hogy a lány még nem költözött a férfi házához, és még nem éltek házaséletet. Ha valaki jegyes nővel paráználkodott azt az Ószövetség idejében a törvény alapján házasságtörésnek számított, és ezért halál járt. Amennyiben a városban történt az eset, és a lány nem kiáltott segítségért abban az esetben őt is megölték.

5Móz. 22,23-27

Ha valaki a városban találkozik egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál, vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el a más asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszságot a magad köréből! De ha a mezőn találkozik egy férfi egy jegyben járó lánnyal, és megragadja a férfi, és vele hál, akkor csak a férfinak kell meghalnia, aki vele hált. A lányt azonban ne bántsátok, mert a lánynak nincs halálos vétke. Olyan dolog ez, mint amikor valaki rátámad embertársára, és meggyilkolja azt. Hiszen a mezőn találkozott vele; ha kiáltott is a jegyben járó lány, nem volt, aki megszabadítsa.

Ha el nem jegyzett szűz lánnyal volt szexuális kapcsolata férfinak:

2Móz. 22,15-16

Ha valaki elcsábít egy szűzleányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül. De ha az apja semmiképpen sem akarja hozzáadni, akkor annyi pénzt kell fizetni, amennyi a hajadonok jegyajándéka szokott lenni.

Ezen gondolkodj el, és attól függetlenül, hogy nem az Ószövetségi törvény alatt élsz, tartsad tiszteletben saját, és mások jegyeségét, és erkölcsi tisztaságát, mert Isten is nagyon komolyan veszi.

Jegyességet csak komoly házassági szándék esetén fogadtak, mert nagy anyagi vonzata volt, minél tekintélyesebb volt a lány családja, annál nagyobb jegyajándékot adtak a leendő apósnak, amely nem egy esetben kész vagyon volt. A férfi családja részéről a jegyajándék mértéke is kifejezte azt, hogy mennyire komolyak a szándékai. „Az ajándék visszatükrözi az adakozó szívének érzéseit.” Maga a jegyajándék volt lány anyagi biztosítéka arra az esetre, ha nem valósul meg a házasság, vagy elbocsátással végződne a kapcsolat. Mivel abban az időben nem volt olyan polgári törvény, hogy a válás esetén az addig szerzett javakon osztoztak volna, illetve nem volt gyermektartási rendszer sem.

1Móz. 24,2-10

Egyszer azt mondta Ábrahám háza öreg szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, hadd eskesselek meg az ÚRra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak! De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy oda visszavidd a fiamat! Az ÚR, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! - Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget. Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra. Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának a tevéi közül, hogy elmenjen, és vitt magával urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Aram-Naharaimba, Náhór városába.

Keleti kultúrák többségében máig is működik a jegyajándék szokása. Abból a szempontból jónak tartom, hogy így ellehet tántorítani a komolytalan jegyességi szándékú férfiakat, de mindenképpen figyelembe kell venni a férfi anyagi helyzetét, és ahhoz mért jegyajándékot lehet elvárni. Megjegyzem Jézus Krisztus Urunk ma is alkalmazza a jegyajándék szokását, mivel az atyán keresztül a legértékesebb ajándékát adja .

Luk. 11,13

Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.

Az Atya a Jézus Krisztus jegyajándékát csak benne hívő, és erre vágyó embereknek adja (Jézusban hivő emberek túlnyomó része nem rendelkezik a mennyei jegyajándékkal.)

Ef. 1,13-14

Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.

2Kor. 1,21-22

Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.

Víztől, és Szentlélektől újonnan született hívőknek, szintén Szentlélekkel elpecsételt segítőtársat szán az Atya, hogy a kapcsolatuk megszentelt legyen. Mert nem az esküvő módja (polgári, egyházi, vagy törzsi kultúrákban családi) határozza meg a házasság tökéletességét, hanem a házas felek (hite, megigazultsága, újonnanszületettségük, megszentelődésük szintje, és egymáshoz való szeretettük.(fillia))

Az európai kultúrákban a jegyességi ajándék ledegradálódott a jegységi gyűrű szintjére.

Eredetileg nagyobb időköz volt az eljegyzés, ami által a jegyespár az együttélés kivételével mindenben egymáshoz volt kötve, és a házasságkötés ideje között.

2Móz. 22,15-16

Ha valaki elcsábított egy szűzleányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hált abban az esetben el kellett jegyeznie, majd el kellett venni feleségül, ha a lány apja is úgy akarta. Azt hiszem sokkal meggondoltabban, csábítgatnák ma egymást Jézusban hívő fiatalok, hogyha azt a személyt utána el kell venniük feleségül, megszégyenítésekkel.

Az okos, és jó feleség az Úrtól van.

Péld. 19,14

„A ház és a vagyon apai örökség, de az ÚRtól van az okos feleség.”

A házassági szövetség.

Kivel ne köss házassági szövetséget.

5Móz. 23,1

Ne vegye el senki apja feleségét, és ne emelje fel apja takaróját!

1Kor. 5,1

Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él.

Ugyanúgy ahogy a világban a vérfertőzés elkerülése érdekében szülővel, testvérrel, unokatestvérrel, illetve mostohaszülővel nem szabad házasságot kötni.

Az Ószövetség idején is Isten a kihívott Izrael népének tiltotta a hitetlenekkel „pogányokkal”való házasság kötést.

5Móz. 7,3-9

Ne házasodj össze velük, ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül. Mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az ÚR, és hamar kipusztít benneteket. Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat rontsátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el! Hiszen te Istenednek, az ÚRnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait.

Isten a hitetetlenekkel, és istenszobrokat állító (pld. Katolikus, Krisna hivő, Hindu stb.) vallásúakkal való házasság kötését tiltja.

Az Újszövetség sem támogatja a hitetlenekkel, és a más hitűekkel való házasság kötését.:

2 Kor. 6.14

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

Az újszövetség is tiltja bálványtisztelőkkel való házasságkötést.

Házasságtörés okán elbocsátott asszonyhoz, vagy férfihoz hozzámenni hívőnek nem lehet, és olyan férfihez vagy nővel házasságot kötni sem, aki elvált a társától házasságtörés okán kívül.

Mt. 5,32

Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.

Lk. 16,18

Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.”

A házasság örökérvényű-e?

Róm. 7,1-3

Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.

A házasság addig van érvényben ameddig mind a két fél él. Ha férj, vagy a felesség meghal a másik fél újból megházasodhat, és ez nem számít házasságtörésnek.

Lk. 20,27-39

Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: „Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. Ekkor a második vette el az asszonyt, aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. Végül aztán meghalt az asszony is. A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?” Jézus így válaszolt nekik: „E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai. Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.”

Több egyház teológiája nem felel meg Isten igéjének, mert azt hiszik hogy amit földön megkötöttek házasságot az a mennyben is kötve lesz. Azért vannak óriási tévedésben, mert azt hiszik, hogy a házasság kötése is az ő Krisztustól rendelt feladatuk. Ha ez így lett volna, akkor nem csak a középkortól adták volna össze az egyházban a házasulandókat. Erre Jézus sem az apostolok parancsot nem adtak, ezért a „szentségi” házasság hazugságokon alapszik, ebből kifolyólag nem szent.

Jézus egyértelműen kinyilatkoztatta:

„E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai.

A feltámadáskor a megváltott emberek, új testet fognak kapni, angyalokhoz lesznek hasonlók. Így nem lesz nő, és férfi. Nem élnek házaséletet, nem fognak szaporodni. Sok földi életvitellel kapcsolatos szükséglet meg fog szűnni. Így a földi házasélettel kapcsolatos kötödések is meg fognak szűnni.

Isten Fia a Jézus Krisztus viszonyulása a házassági menyegzőhöz.

Jn. 2,1-11

A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.” Mire Jézus azt mondta: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.” Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.” Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.” Ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.” Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

Isten fia első csodáját szükségben lévő hívők menyegzőjén tette. Isten nem elvenni akar, hanem adni, ha kell csodákon keresztül is.

Mt. 18,20

Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.”

Elválni csak házasságtörés esetén lehet.

Mt. 5,31-32

„Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”

Mt. 19,3-9

Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Ő így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” Erre azt mondták neki: „Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?” Jézus így válaszolt nekik: „Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.”

Mk. 10,2-12

Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust. Ő azonban visszakérdezett: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azok ezt mondták: „Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai. Ő ezt mondta nekik: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.”

Látom, hogy mennek a világban tönkre házasságok, önzőségek, házasságtörések, erőszakosságok, és különböző szenvedélyek rabsága miatt, és ennek legnagyobb áldozatai a gyermekek, és a jövő nemzedéke. „Szívetek keménysége” Isten kegyelmes, és széteső házasságokat is helyreállít. Neki minden lehetséges újra szeretett, szerelmet, békét, és áldást tud adni a családokba, mert ez az Ő vágya is. Térjétek Istenhez és könyörül rajtatok.

Megbocsátás:

Jn. 8,2-11

De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” Ő így felelt: „Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Többé ne vétkezz!

Hányszor lehet megbocsátani? Sokszor. De minden egyes házasságtörés rombolja az egy test egészét, még ha másik fél nem is tud róla bizalmatlanságot, féltékenységet, indulatot, haragot, és gyűlöletet, és egyéb bűnöket gerjeszt, amelynek vége a válás.

Ne csak az emberi anyagi szükségleteid betöltése körül forogjon az életed.

Mt. 24,37-39

Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.

Az emberek ugyanúgy, mint Noé idejében el van foglalva önző életükkel, és testi vágyaikkal, de egy nap eljön Jézus Krisztus, és Isten ítéletének napja. Térj meg Istenhez, a Názáreti Jézus Krisztus nevében, hogy ne légy részese az Isten ítéletének. Itt a kegyelem ideje ne tétovázz.

Újszövetségi további rendelkezések.

1Kor. 7,7-17

Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férfi se bocsássa el a feleségét. A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsással el. És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét. Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet? Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is.

1Kor. 7,24-40

Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik hajadon leányával, ha eljár felette az idő, és mégis hajadon marad, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: adja férjhez. Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. Azért, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.

A házasok egymáshoz való viszonya.

Ef. 5,22-33

Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.

Zsid. 13,4

Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.

Vissza a főoldalra