Szombat vagy vasárnap, vagy valami egész más.

Szombat vagy vasárnap, vagy valami egész más?

Majdnem minden vallásban megszentelnek egy-egy napot. A Zsidók a szombatot, az Iszlám a pénteket, a keresztények általában a vasárnapot. A biblia az Isten szava egyértelműen tanít arról, hogyha kell, melyik az a nap a héten, amelyiket meg kell szentelni, és azt milyen módon szükséges. Mivel a kizárólag keresztény szemszögből keresem a választ, ezért mind az ó mind az újszövetséget megvizsgálom ebben a tanulmányban, mivel a teljes biblia Isten kijelentet szava (logos).

Imádkoztam érted, hogy a biblia idézetek révén számodra a téma aktualitása miatt rhéma legyen.

1 Móz. 1,31-2,2

És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

Sajnos vannak olyan biblia magyarázok akik jobban hisznek az evolúcióban, mint az Istenben. Vannak olyanok is akik az evolúció és a teremtés közötti átmenetet keresnek, mivel nem tudják elhinni Istenről, hogy hat nap alatt teremtet, és azt tanítják, hogy a teremtés egy – egy napja ezer évet jelent, de ez nem igaz, mivel a bibliában konkrétan egy nap van leírva „és lőn este és lőn reggel hatodik nap”. Az Istennél a nap az nem éjféltől-éjfélig számoltatik, és a szövetségi zsidóknál is így volt, mivel az éjfélt nehezebb meghatározni, mint az egyértelmű nap lementének az idejét. Így az újnap a biblia szerint a nap lementétől a következő naplementéig tart. Tehát a nap először estével kezdődik majd a nappal a naplementéig. Isten hat nap alatt teremtette a szükséges feltételeket az élethez, és a földi életet. A hatodik napon befejezte a munkáját a hetedik napon, pedig megszűnt miden földi munkájától.

A bibliában mind az új mind az ószövetségben a hét hetedik napja nem a vasárnap, hanem a szombat. És a hét első napja felel meg a vasárnapnak. Felteheted a kérdést, hogy miért változott meg a hét napjainak számítása a keresztény világban ennyire? Ennek egyetlen oka a Nap isten napjának (a nap napja „Sunday”) szentesítése az apostoli, és bibliai szent hagyományoktól elhajlott egyházban, és ezen hazugság hitelesítése érdekében még a hét napjainak sorrendjét is megváltoztatták teológiájukban annak érdekében, hogy igazolják a hamisításukat.

A hazugság évszázadok alatt annyira beleivódott a keresztények tudatába, hogy sokuknak már a vasárnap a nyugalomnap, mivel ezt tanították nekik gyerekkoruktól fogva. De mindez óriási hazugság, és tömeges félrevezetés eredménye.

2 Móz. 16,23-30

Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit főzni akartok, főzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne. És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.

2 Móz. 20,8-11

Megemlékezzél szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

Az Isten szava a Biblia sehol sem tanít arról, hogy Isten más napra változtatta volna a hetedik napot szombatról. A hetedik napot a szombatot rendelete nyugalomnapnak.

2 Móz. 31,12-17

Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott. Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.

Az Isten (teremtési) nyugalmának emléknapja a szombat, és ezt kérte megszentelni az ószövetségi választott népétől. Isten és Izrael közötti szövetség jele (pecsétje) a szombat. Hasonlítható jegygyűrűhöz, amely a jegyesek, vagy házasságkötöttek közötti szövetség jele. Amikor valaki szándékosan a másik tudtával, vagy tudta nélkül a szövetség jelét megveti a szövetséget is megveti.

Izrael népe és Isten között örök jel a szombat.

2 Móz. 35,2-3

Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék. Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.

Szombat napon Izraelnek még tüzet sem lehetet rakni. Minden munkát a hét többi napjain kellett elvégezni. A hetedik nap nyugalomnap, aki ezt a nyugalmat megtörte azt megölték, mivel a szövetség jelét törte meg.

5 Móz. 5,12-15

Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképpen megparancsolta néked az Úr, a te Istened. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminemű barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad; És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.

A szombat az Isteni szabadításról való megemlékezés napja is, ezen a napon tartottak az istentiszteleteket, hogy megfelelően megemlékezzenek az Isten teremtéséről, szabadításáról, hatalmas cselekedeteiről, és ezen a napon az egész nép imádatát, és dicséretét fejezte ki Isten felé. Szombaton felolvastak törvényből, és tanították a népet, hogy Istennek tetsző életet éljenek.

Nehem. 9,14

A te szent szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nékik szolgád, Mózes által.

Nehem. 10,31

És hogy a föld népeitől, akik árúkat és mindenféle gabonát hoznak napon eladni, nem fogunk venni tőlök szombaton és egyéb szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendőben, és elengedünk minden tartozást.

Szombaton még vásárolni sem lehet Izrael népe számára.

Nehem. 13,16-22

Tírusiak is lakozának a városban, a kik hoznak vala halat és mindenféle árút, melyeket eladnak vala szombat napon Júda fiainak Jeruzsálemben. Annakokáért megfeddém Júda előljáróit, és mondám nékik: Micsoda gonosz dolog ez, a mit ti cselekesztek, hogy megfertőztetitek a szombatnak napját? Avagy nem így cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt és e városra?! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, megfertőztetvén a szombatot! Lőn annakokáért, hogy midőn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat előtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annakfelette legényeim közül a kapukhoz rendelék, mondván: Nem fog bejőni teher a szombatnak napján! És bizonyságot tevék ellenök, és mondám nékik: Miért háltok ti e kőfal előtt? Ha ezt ismételitek, kezet vetek reátok! Az időtől fogva nem jöttenek szombaton. És megparancsolám a Lévitáknak, hogy magokat megtisztítsák, s hogy menjenek el és őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam én Istenem és kedvezz nékem, kegyelmességednek nagy volta szerint!

A szombat meg nem tartása Isten ítéletével járt együtt. Amikor a nép tömegével nem szentelte meg a szombatot, akkor „Isten reánk hozzá mindezen gonoszt” A gonosz ellenséget jelent (pogány népeket, betegségeket, stb.)

Ésa. 56,1-8

Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész; És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára! Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!

Ésa. 58,13-14

Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!

Az Isteni ígéret vonatkozik arra aki a szombatot megszenteli nem űzi kedvtelését (hobbyját) foglalkozást nem találván hamis beszédet sem szólván. „Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!"

Ésa. 66,15-24

Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek. A kik magokat megszentelik és mossák a bálvány kertekért, egy pap megett, a középen; a kik disznóhúst esznek és férget és egeret, együtt pusztulnak el mind, mondja az Úr. És én cselekedeteiteket és gondolataitokat megbüntetem! Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsőségemet. És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek között. És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, a mint hozzák Izraelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába. És ezek közül is választok a papok közé, a Léviták közé, így szól az Úr. Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek; És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.

Aki ezt a próféciát elolvasta, felismerheti, hogy a prófécia még nem teljesült be, hanem csak jövőben fog. A próféciából kiderül: „És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.” Azok az egyházak akik az Isten nyugalmának napját (istentisztelet napját) áthelyezték szombatról vasárnapra nagyon megfognak lepődni hazugságaik, és csalásaik miatt.

Jer. 17,20-27

És ezt mondd nékik: Halljátok meg az Úrnak szavát Júdának királyai és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, a kik bejártok e kapukon! Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok a ti lelketekre, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek! Házaitokból se vigyetek ki terhet szombat-napon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombat-napot, úgy a mint atyáitoknak megparancsoltam! De ők nem hallgattak, és fülöket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakokat, hogy ne halljanak, és az oktatást be ne vehessék. Pedig ha szívesen hallgattok reám, ezt mondja az Úr, és nem visztek be terhet e város kapuin szombat-napon, és megszentelitek a szombat-napot, úgy hogy semmi dolgot nem végeztek azon: Akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, a kik a Dávid székén ülnek, szekereken és lovakon járnak, mind magok, mind fejedelmeik, Júdának férfiai és Jeruzsálemnek lakosai, és e városban lakni fognak mindörökké. És bejőnek Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földéről, a lapályról, a hegyről és dél felől, hozván égőáldozatot, véres áldozatot, ételáldozatot és temjént, és hozván hálaáldozatot az Úrnak házába. Ha pedig nem hallgattok reám, hogy megszenteljétek a szombat-napot, és hogy ne hordjatok terhet és ne jőjjetek be Jeruzsálem kapuin szombat-napon: tüzet gerjesztek az ő kapuiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lesz eloltható.

Ezék. 20,11-27

És adám nékik parancsolatimat, és törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által. És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjök. De pártot üte ellenem Izráel háza a pusztában, az én parancsolatimban nem jártak és törvényeimet megveték, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombataimat megfertéztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok a pusztában, hogy elveszessem őket. De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt, a kiknek szeme láttára kihoztam vala őket. És föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy be nem viszem őket a földre, melyet adtam nékik, mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak; Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombataimat megfertéztették, mert bálványaik után járt vala szívök: Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem őket, és nem vetettem nékik véget a pusztában. És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az ő törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek. Én vagyok a ti Uratok, Istentek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek. És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek. De pártot ütének a fiak ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjék, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertéztették; mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok a pusztában. De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok előtt, a kiknek szeme láttára kihoztam őket. Föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy elszélesztem őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba; Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombataimat megfertéztették, s atyáik bálványai után voltak szemeik. És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek. S megfertéztetém őket ajándékaikkal, mikor tűzön vittek át minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. Azért szólj az Izráel házának, embernek fia, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engem a ti atyáitok, hogy hűtlenül elszakadának tőlem:

Ezék. 22,8

Ami nékem szenteltetett, megútáltad, s szombatimat megfertéztetted.

Ezék. 22,26

Papjai erőszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett! különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, [rész 44,23.] s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem.

A zsidó papok között is voltak olyanak, akik erőszakot tettek a törvényen, de a kereszténységen belül a szent hagyományoktól elhajlott egyházak rendkívül nagy erőszakot tettek a törvényen.

Ezék. 44,24

És peres ügyben ők álljanak elő ítélni, az én törvényeim szerint ítéljék meg azt; és tanításaimat s rendeléseimet megtartsák minden ünnepemen, és az én szombataimat megszenteljék.

Az Újszövetség tanítása a szombatról, és annak megszenteléséről.

Isten fia a Názáreti Jézus Krisztus az ember teremtője a szombatot az Ésaiás 28,12, és a szeretett szellemében tartotta meg, és ezt várta el zsidó származású tanítványaitól is.

Ésa. 28,11-16

Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez, Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani! És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak! Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik. Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el! Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!

Kalásztépés szombaton.

Mát.12,1-9

Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba.

Márk. 2,23-28

És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni. Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad? Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe? Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is? És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.

Luk. 6,1-5

Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek. Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni? És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és a kik vele voltak? Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak? És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.

Az Ószövetségben, aki tűzifa szedegetésen fogtak megkövezték. Élelemmel kapcsolatos gyűjtés is tiltva volt szombat napon.

2 Móz. 16,23-30

Amennyiben valaki csak önmagában a törvényt nézi, a bajban, szükségben, betegségben lévő ember nélkül az valóban megbotránkozik Jézus, és tanítványai cselekedeteiben. Ez történt meg a farizeusokkal is. Az emberré lett Teremtő Isten azt a törvényt feszegette, amelyet ő maga adott a választott népnek a Ésaiás 28,12 szellemében.

„Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés!" Idézte a Messiás Dávid esetét: „Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe? Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?” A farizeusok erre már végképp nem tudtak mit válaszolni. Tény az, hogy Jézus a törvény alatt volt, de erőteljesen érezhető szeretetből fakadó szándékos cselekedetein keresztül, hogy valami egészen új dolgot készít elő. Egy tökéletes áldozatot (újszövetséget), amelynek végrehajtói maguk a választott nép vezetői, és a római hatalom lett. A szeretett a megbocsátás, a csodák tömegei sem tudják meggyőzni a megkeményedett szívű bűnös embert, még ha ismeri is a törvényt. Jézus ítéletének fő indoka az volt, hogy a szombatot megtörte, illetve magát Isten Fiának mondta.

Ő a Teremtő, Törvényadó és Ő maga az Ura a szombatnak, a nyugalomnak.

„Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia” „A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.”

"Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.”

Gyógyítások szombaton.

Mát. 12,10-23

És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt. Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat; És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék; Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt: Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok. Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?

„Szabad tehát szombat napon jót cselekedni.”

Márk. 3,1-6

És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember. És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt. Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre. Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.

Luk. 6,6-11

Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt. Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ő utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene. Ő pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezű embernek: Kelj fel és állj elő! És felkelvén, előálla. Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni? És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik. Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?

Luk. 13,10-17

Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában. És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni. És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből! És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent. Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon. Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon? És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lett.

Luk. 14,1-6

És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána. És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte. És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani? Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.

Ján. 5,1-24

Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe. Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van. Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását. Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt. Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében. Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni? Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod! Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj. Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj? A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen. Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod! Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította. És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton. Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok. Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

Ján. 7,14-25

Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala. És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?! Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság. Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni? Felele a sokaság és monda: Ördög van benned. Ki akar téged megölni? Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok. Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert. Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek! Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, a kit meg akarnak ölni?

Ján. 9,1-41

És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva. A szomszédok azért, és a kik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni? Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az. Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid? Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom. Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom. Vivék őt, a ki előbb még vak volt, a farizeusokhoz. Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala. Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok. Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük. Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta. Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása, És megkérdezék azokat, mondván: z a ti fiatok, a kiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most? Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született: De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról. Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből. Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek. Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet? Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni? Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való. Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék. Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne? Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt. És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek. És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.

Jézus a legtöbb gyógyítási, és szabadítási csodáját feltételezem, hogy szombat napon cselekedte, egyrészt azért is mert ezen a napon találkozott a zsinagógákban, és a templomban a legtöbb Istent kereső, és Istenben hivő emberrel aki szükségben volt. Jézus valóban nyugalom nappá tette az emberek számára a szombatot, amely egyben előképe az ezeréves uralkodásának, amikor nem lesz betegség, és nem lesznek szükségek. A 7.-ik évezred lesz a sabbath évezrede. Az igazi nyugalom, és békesség csak a Messiáson keresztül, és a Messiásban valósulhat meg. Aki megismeri, és befogadja a Messiást a Názáreti Jeshua-t az maga is megtapasztalja a testé lett sabbathot, aki szívedben akarja ünnepelni minden nap veled örökkévalóságig Isten teremtését, szabadítását, és megváltását.

Jézus szokása szerint szombaton tanított.

Márk. 1,21

És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala

Márk.6,2

És a mint eljött vala a szombat,tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?

Jézus a tanítványainak adott próféciában kérte őket, hogy imádkozzanak, hogy futásuk ne szombaton legyen.

Mát. 24,20-25

Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek.

Jézus zsidó tanítványai is megtartották a szombatot.

Mát. 28,1

A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

Márk. 16,1

Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.

Luk. 23,50-57

És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.

Csel. 13,13-15

Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe. Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének. És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.

Csel. 16,13-14

És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal. És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.

Csel. 17,1-3

Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok. Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból, Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, a kit én hirdetek néktek.

Csel. 18,4

Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.

A Pogányok is jellemzően szombaton hallgatták az Isten beszédét.

Csel. 13,42-48

Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket. Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására, Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.

Csel. 15,19-21

Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.

Sajnálom, és fel is háborít hogy a keresztény világ a 7.-ik napként szenteli meg a vasárnapot, amely óriási csalás. Hazudnak, mert a hetedik nap nem a vasárnap, hanem az első nap (sunday) a Római Nap kultusz napja. A szombatnak semmi köze nincs vasárnaphoz csak annyi, hogy a mindkettő a hét egy napja. Jézus tanítványai sabbath napon évszázadokon keresztül jöttek össze Istentiszteletekre, hogy Isten csodálatos dolgait megismerjék, és dicsőítsék őt, és a jövőben is az ezer éves uralkodása idején is minden ember elmegy hónapról hónapra szombatról szombatra őt imádni. Némelyek azt magyarázzák, hogy a vasárnapot azért szentelik meg, mert Jézus ezen a napon támadt fel. Az valóban igaz, hogy Jézus húsvét utáni vasárnap támadt fel, de sem az apostolok sem az ő tanítványaik ezt a napot nem szentelték meg ebből az indokból, és Jézus sem adott erre utasítást. Ezt már a szent hagyományoktól elhajolt katolikus egyház szentelte meg nyugalomnapként, mivel a római birodalomnak nagy múltja volt a nap isten napjának megszentelésében, és inkább egyszerűbbnek tartották átvenni, mint a megtéretlen pogányok tömegeit a szombati Istentisztelet gyakorlatába átvezetni, ezért az istentiszteleteiket áthelyezték erre a napra, illetve ezt a napot szentesítették. Ennek a gyakorlatnak igazolását próbálták, és próbálják meg ma is különböző magyarázatokkal szentesíteni és ebben a reformáció, és a további ébredések révén létre jött egyházak is bűnösök, mint ennek az emberi hagyománynak örökösei, és megtartói.

A pogányok számára szükséges-e úgy megszentelni ezt a napot, mint az ószövetségi zsidóknak?

Az Istentisztelet napja a pogány gyülekezetekben is szombaton volt, azzal a különbséggel, hogy a pogányokból megtérteknek a nyugalomnap megtartása már nem volt kötelező, ilyen terhet az apostolok gyűlése nem helyezet a pogányokra lásd. Apcs 15. Tehát nem kellett arra különös figyelemmel lenniük, hogy ezen a napon semmilyen munkát ne végezzenek. Ezért is mondja Pál apostol : „A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel.”Az nagy eretnekség, hogyha valamelyik egyház olyan napot kötelez megszentelni, illetve munkától való tartózkodásra kötelezni stb., amelynek ráadásul kizárólag pogány gyökerei vannak.

Az Apostolok cselekedete egy napot sem említ a szombaton kívül, amelyen a tanítványok szokás szerint összejöttek. Szokás szerint a biblia alapján kizárólag sabbath napján jöttek össze.

Róm.14,6

A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.

Gal. 4,7-11

Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által. Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek; Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.

A Galácziai gyülekezetnek írt levélben Pál apostol aggódik: „Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek; Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?”

Sok keresztény nem hogy a szombatot akarja megszentelni, semmi munkát nem végezni pogány létére, hanem még visszatérnek a pogány nap isten imádatának napjának megszentelésére. Ez őszintén több mint sajnálatra méltó. A Galácia gyülekezetének üzenete azoknak az egyházaknak is szól, amelyek a pogány szokásokat, gyakorlatokat, mondákat, hiedelmeket, és pogány isteneket neveznek át szenteknek, és hatalmat adnak nekik a egy-egy foglalkozásra, vagy területre /pld. prostituáltaknak, vagy az internetnek is van ilyen kis "istene" :)))/. De legfőképpen a napokra vannak befolyással. Nincs olyan hónap, hogy ne kéne legalább 4-5 kis "istenek" tisztelet tenni. Ilyen boldog asszonynapja, aztán olyan boldog asszony napja. Ettől féltette Pál apostol is a pogányokat, hogy hiába fáradozz közöttük. Térj meg, hagyd abba ezeket, a dolgokat, hogy ne szomorkodjon rajtad se az Isten, se a szentek.

Az ószövetség idején sok esetben feddnek meg embert, vagy egész Izrael népét, azért mert nem szenteli meg a szombatot (munkát végeznek), de az újszövetség megtértjei közül egyet sem. Ezen azért gondolkozz el... Sok bűnt megfeddnek (káromkodás, hitetlenség stb.), de szombatrontót, egyet se ennek az oka az, hogy szabadság alatt voltak. "A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel." Némelyek azt mondják: "Azért nem volt probléma a szombattal, mivel a pogányok megértették jelentőségét, hogy nem szabad semmi munkát végezni." Ha ez igaz lett volna akkor mindegyikük azt is megértette volna hogy ne káromkodjanak. De azok, akik ezt, mondják azok gyülekezeteiben is némelyek, miért nem tudják mindezt megérteni.

Kol. 2,16

Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:

Ha pogányokból megtérteknek nem kell tisztán étkezni, és nem kell szombatot megszentelni úgy, ahogy zsidóknak az Ószövetségben (nem kell mindentől tartózkodni). Akkor, hogyan gondolja némely egyház, hogy kötelező vasárnapot megszentelni, karácsonyt, mindenszentek napját stb. Egyáltalán hogy gondolják, hogy nagypénteken nem szabad húst enni. De az már egyenesen humoros, hogy úgy könnyítettek utólag saját szabályaikon, hogy halat azért lehet enni, mert arról megállapították, hogy nem számít húsnak.:)

Zsid. 4,1-13

Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották. Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba. Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt: Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.

Hitetlenség miatt nem tudtak bemeni a nyugalomba az engedetlenek, de Isten ígérete szerint megvan a népének a nyugalomba való bemenetele. Ha Józsué nyugalomba helyezte volna őket Izrael földjén, akkor nem beszélt volna másnapról Dávid. „Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképpen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.” MA meg van a lehetőség a Isten országába való bemenetelnek, igyekezzél bemenni, mert aki bemegy a Messiás nyugalmába, az maga is megnyugszik minden cselekedeteitől, amiképpen Isten a magáétól. Jézus Krisztus a Dávid fia a Messiás minden terhedet elhordozta, és minden bűnödet magára vette megfeszítésekor, és sebeiben van a gyógyulásod. Meghalt, és alá ment helyetted a pokolba, majd feltámadt a halálból Szent Lélek által, mivel bűn benne nem volt, ezért legyőzte az ellenségedet, a Sátánt, és a halált, hogy neked lehetőséged legyen bemenni az Isten nyugalmába az Isten országába.

Ján. 1,9-13

Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

Hígyj Jézus Krisztusban, és fogad be az életedbe, hogy Isten fiává legyél.

Mond el ezt az imát ha hiszel Jézus Krisztusban:

Atyám a Názáreti Jézus Krisztus nevében bocsásd meg minden bűnömet, engedetlenségemet, és fogadj be, mint Fiadat, és kérlek Názáreti Jézus Krisztus légy az én Uram a Szentlélek által, és vegyél lakozást a teljes életemben. Vezess engem, hogy megismerjelek téged, az Igazságot, és általad a Mindenható Atyát... Ámen…

Konklúzió: Ne engedd, hogy Krisztuskövető létedre vasárnapot szenteltessenek veled, és ne hagyd, hogy a Nap Isten napjának rab igájába hajtsanak. Minden nap foglalkozz Isten Igéjével, hallgasd, olvasd, és beszélj róla, és cselekedd meg. Szombaton Jézushoz, és az Apostolokhoz, a bibliai pogányokból megtértekhez hasonlóan szokás szerint tedd mindezt, és cselekedj jót.

"Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés!"

Ámen…

Vissza a főoldalra