Keith Green
II. Krónika
A Miseáldozat (Jézus újra meghal)
Az első krónikában alaposan megvizsgáltuk az átlényegülés dogmáját, történetét, gyakorlatát és valódi jelentését. De azt várjuk, hogy miért kell Jézus valóságos testének és vérének jelen lennie a misén. Milyen célt szolgál ez? A válasz ezekben a megdöbbentő szavakban van: „A miseáldozat ugyanaz az áldozat, ami kereszten volt, mert ugyanaz a pap, ugyanaz az áldozat, ugyanaz a felajánlás.” IV. Pius pápa szavaival: „Én Azt vallom, hogy a misén igaz, valódi és kiengesztelő áldozatot ajánlanak fel Istennek az élőkért és holtakért.” (IV Pius pápa hitvallásának 4. cikkelyéből.)
Ez a hihetetlen hazugság! A katolikus egyház azt tanítja az egész világon, minden templomban és misén (kb. 200ezer mise naponta), Jézus Krisztus újra felajánlja magát fizikálisan a bűnökért való áldozatként. (Ami nem csak az élőknek, hanem a holtaknak is hasznot hoz. Minden katolikus mise újrateremti Jézus Krisztusnak a bűnökért való halálát. És ez nem egy szimbolikus újrateremtés! Ez a szószerinti valóságos felajánlása az Úr testének és vérének, hogy minden nap bűnhődjön meg azokért a bűnökért, amiket naponta elkövetnek azóta, hogy Jézus 2000 éve keresztre feszítették. Azért kell a kenyérnek és bornak fizikálisan Jézus testévé és véré válnia, hogy felajánlhassák a bűnökért.)
„A szent eukarisztia az örökkévaló folytatása a mi Urunk áldozatának és átadásának. Az úrvacsora alatt Krisztus újra megjelenik, amit halálában teljesen átadja magát az Atyának.” (Jézus lelke c. mű 89-90. oldal, Joseph Carberry kardinális St. Luis püspöke.)
„Állandóan felajánlja magát az Atyának abban az örökkévaló cselekedetben, ami a kereszten kezdődött el, és soha meg nem szűnik.” (Isten fiai Krisztusban 4. könyv 117. oldal.)
A mise ugyanaz, mint a kálvária –bűnért való áldozat – és állandóvá kell tenni, hogy a mise kellékei nem csak Krisztus részeit, hanem a teljes Krisztus tartalmazzák. Tehát úgy utalnak rá, mint miseáldozatra, és mint a keresztáldozat megismétlődésére. (Katolikus szójegyzék 45. oldal.)”
Tridenti Zsinat a miseáldozatról
Amint már említettük az első krónikában, a Tridenti Zsinatot azért hívták össze, hogy válaszként a reformáció állításaira tisztázzák és szokványosítsák a katolikus dogmákat. Erről egyházi törvények a következők:
De ma is ez a hite Rómának?
Ha valaki is kételkedne a mai római állásfoglalás felől, akkor idézzük a nem régi (1962-65) II. Vatikáni Zsinatot: „Az utolsó vacsorán … a mi Megváltónk életbe léptette az Ő testének és vérének eukarisztikus áldozatát…” (Walter M. Abbort S.J. II. Vatikán dokumentumai 154. oldal)
A katekizmus könyvek azt tanítják, hogy a mise azért ugyanaz az áldozat, mint a kálvária, mert a szenvedő személy mindkét esetben Jézus Krisztus. Az Eukarisztia kenyérre ostyaként utalnak, ami a „hostia” latin szó: szenvedőt jelent.
De miért a mise „áldozata”?
Most az egyház saját jelenlegi irodalmát idézzük, hogy teljes választ nyerjünk a kérdésre, az Ez a katolikus egyház című könyvből.
„Az áldozat a vallás lényege. Csak az áldozaton keresztül lehet elérni a Teremtővel való tökéletes egyesülést. Krisztus maga is csak az áldozaton keresztül tudta ezt elérni az ember számára… Csak ennek az áldozatnak az állandósításán keresztül lehet fenntartani az egyesülést. Ami a misét minden áldozat közül a legkiemelkedőbbé teszi, az a szenvedő alanynak, magának Jézus Krisztusnak a természete. Mert a mise Krisztus áldozatának a folytatása, amit életén, és halálán keresztül ajánlotta fel. Tehát Jézus, a pap az áldozat felajánlója. De Jézus nem csak a keresztáldozatnak a papja volt, hanem annak mind alanya, mind pedig tárgya. A mise azért ugyanaz az áldozat, mint a keresztáldozat. Függetlenül attól, hogy hányszor és hol ajánlják fel ugyanabban az időben, ez Krisztusnak ugyanaz az áldozata. Krisztus örökké feláldozza magát a misén.”
De Jézus azt mondta: elvégeztetett!
Minden igaz hívő szereti a zenéjét ezeknek, a szavaknak: elvégeztetett! (János 19:30) Mert ez annak a csodálatos felkiáltása, hogy az Úr szenvedése véget ért – befejezte küldetését. Jézus szomorúsággal teli életet élt , egy örült világnak a terhét viselte. Mindenki megtagadta, még a legközelebbi barátai is. Emberek és Isten előtt tökéletes életet élt és a földön az volt jutalma, hogy kinevették, megütötték, leköpték és végül a keresztre szegezték.
De hajlandó volt mindezt elviselni, mert az Atyának ez volt az akarata, hogy felajánlja Őt az egész világ bűnéért való áldozatképpen - a múltban, a jelenben és a jövőben!
De a katolikus pap szerint ez a szó nem azt jelenti, hogy az Ő áldozata be lett fejezve, hanem Jézus befejezte az előző normális életét és most az áldozat helyén függ. Ekkor kezdte el örökkévaló pályafutását, mint az új törvény örökkévaló áldozata. Vagyis Róma szerint Jézusnak örökké meg kell halnia a bűnökért. Folyamatosan. Már elgondolkoztál azon, hogy miért van minden katolikus templomban Jézus még mindig a kereszten? Minden kereszt, rajta az átszegezett Krisztussal, elmondja az egész katolikus történetet. Jézus még most is haldoklik a világ bűneiért. De ez hazugság! Csak belé kell néznünk az Írásba, hogy meglássuk az igazságot.
Visszatérve a könyvhöz
A Zsidókhoz írt levél Jézusnak az egyszer s mindenkorra elvégzett keresztáldozatáról beszél, nem pedig egy naponkénti oltáráldozatról. A Biblia ismételten kihangsúlyozza a legvilágosabb és legérthetőbb kifejezéssekkel, hogy Krisztusnak a kálvárián való áldozata tökéletes volt abban az egy áldozatban. Hogy soha nem kell megismételni azt a Zsidókhoz írt levél 7. 9. és 10. fejezetében láthatjuk félreérthetetlenül: „Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népeiért, mert ezt egyszer megcselekedte maga-magát megáldozván.” (Zsid. 7:27) „… az Ő tulajdonvére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezvén.” (Zsid. 9:12) „Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel: mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtése óta, így pedig csak egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.” „… Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik Őt várják.” (Zsid. 9:25-28) „Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra a Jézus Krisztus testének megáldozása által.” „… Ő azonban egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára, várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az Ő ellenségei. Mert egyetlen egy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.” (Zsid. 10:10-14)
Figyeld meg, hogy ezekben a versekben megjelenik ez az állítás: „egyszer s mindenkorra!” Ami azt mutatja, hogy mennyire tökéletes, befejezett és végleges volt Jézus Krisztus áldozata! Az Ő tette a kereszten egy olyan történelmi esemény, amit soha nem kell megismételni, és ami tulajdonképpen soha nem is volt megismételve.
De nem változik Róma?
Ma sokan annak a reményüknek adnak hangot, hogy Róma a szentírási kereszténység felé fordul. Itt a II. Vatikáni Zsinat sok reformjára és az egyre terjedő karizmatikus megújulásra mutatnak. Igaz, ezek a dolgok pozitív változásnak tűnnek fel, és sokan ujjongva fogadják, de legtöbben nem veszik észre, hogy ezek a változások csak felszínesek. Róma sohasem tagadhatja meg a miseáldozatot. Csak a következményeknek eléggé megfelelővé teszi, hogy jelentésének az igazságát elrejtse. XXIII. János pápa világosan rámutatott, hogy az Ő egyháza elkötelezi magát a Tridenti Zsinat, és a II: Vatikáni Zsinat tanításainak. Világos, hogy az egész római tanítás és hit Krisztusnak a folyamatos bűnért való áldozatán alapul. Könnyű meglátni, hogy a mise miért foglal el olyan fontos helyet az egyház életében. A mise lényege a katolikus egyháznak. Ezen belül összpontosul az egyház élete és tulajdonképpeni léte. Ha nem lenne mise, nem lenne katolikus egyház. „A mise a mi dicsőítésünk olyan cselekedet, amiről tudjuk, hogy igazán méltó Isten saját Fiának áldozata. Amit a régi törvény áldozatai nem tudtak megtenni, beteljesítni – amilyet semmilyen más dicsőítés nem tud betölteni – a mise megcselekszi: bűnért tökéletes kiengesztelést ad. Azoknak a meg nem született lelkeknek, a most élő emberekkel együtt és azokkal, akik Jézus áldozata óta léteztek, mindnyájunknak szükségünk van Krisztus áldozatára, amit nekünk szerzett. A mise, a többi szentségeken keresztül Krisztus megváltásának az emberi lelkeken való alkalmazása.” (Ez a katolikus egyház c. könyv 24-25 oldal). Teljesen világos, hogy Róma mindig is a misébe fogja helyezni az örökkévaló bűnbocsánatba vetett hitét. Ha ezt a hitet elmozdítanánk teológiájának középpontjából, az olyan lenne, mintha egy nagy épület alól kiütnénk az oszlopokat- az egész épület leomlana.
Pál súlyos figyelmezetése
Miközben megdöbbenten ültem és olvastam a Tridenti Zsinat „átkozott legyen” fenyegetéseit, arra kellett gondolnom, hogy hogyan hullik vissza mindez az átok a saját fejükre. Mert Pál szavai évszázadokon keresztül kiáltanak: Galata 1:8! Pál nem csak attól óv, hogyha egy mennyből jövő angyal prédikálna más tanítást, hanem megadja a végső figyelmeztetést: „…ha akár mi…” Pál szigorúan figyelmeztette a galatákat, hogy még ne is hallgassanak az apostolra és az „igazi tanítás mesterére”. Ha az elfordulna az evangélium alapvető tanításaitól. Akkor mennyivel inkább meg kell tagadnunk a megdöbbentő tradíciókat! Egy olyan rendszer gyakorlatát, ami nem csak, hogy nem bibliai, hanem valósággal belemerült a miszticizmusba és veszélyesen határos az okkult dolgokkal! …