Cölibátus II.
Általánosan elterjedt az a eszméletlen nagy hazugság, hogy azért vezették be a cölibátust, hogy az egyház vagyonát ne lehessen örökölni.
I.
Az örökölés nem csak a házastársakra, vagy az utódokra vonatkozott már az ókorban sem, hanem a testvérekre, és a rokonokra is kiterjedt. Tehát kizárt, hogy ez miatt tették kötelezővé a cölibátust a katolikus klérus tagjai között. A másik minek hoznak olyan rendeletet, amelyik úgy, ahogy van ebből a célból értelmetlen, és jogilag sem állja meg a helyét.
II.
Az öröklést, végrendelettel szokták évezredek óta meghatározni, és garantálni, és nem a cölibátussal.
III.
Az Egyház tulajdona sohasem volt a klérus tulajdona, és ezt sohasem lehetett örökölni, ha meghalt a püspök, vagy gyülekezet vénje, vagy diakónusa, azzal utódai, vagy rokonai nem örökölték ennek tulajdonát. Az egyház püspökei a helyi gyülekezet vezetői voltak, hasonlóan egy cég alkalmazott vezetőjéhez, tehát nem tulajdonosa a gyülekezetnek, sem az egyháznak. Az egyház tulajdona nem a szolgálóké, hanem Istené, ha azaz egyház valóban Isten egyháza. Ha meghal cég alkalmazott vezetője, azzal nem öröklik család tagjai a cég tulajdonát, mivel a CÉG TULAJDONA TULAJDONOSÉ. Az egyház tulajdona pedig Krisztusé, Krisztus pedig az Istené (Atyáé).
IV.
Ha pedig, azért hozták ezt a rendelkezést, hogy ne kelljen gondoskodni püspökök özvegyeiről, és árváiról az legyen ezen egyházak szégyene.
A kötelező papi nőtlenség egészséges emberek számára átok, amely bűnös életmódot, ferde hajlamokat fejleszt ki, amelynek eredményeképpen kárhozatot hoz. A társadalom számára szintén átok, amely miatt sok gyermek válik a papi perverzitás áldozatává, sok gyermek pedig apa nélkül nő fel ez miatt, mert a cölibátusban élő pap nem élhet együtt gyermekével, és annak anyjával. A cölibátust hirdető egyházak saját eretnekségüket terjesztik a társadalomban, iskolákban, templomokban stb., amellyel újabb férfiakat, és nőket tesznek képmutató bűnös vallásos emberekké. Ahelyett hogy a mindenkori pápák ezen eretnekséget megszüntetnék, inkább tovább tartják képmutatásban, és bűnös életmódban saját vezetőiket. Ezzel nem, hogy a tévedhetetlenségüket, hanem megátalkodott ragaszkodásukat mutatják a bűnös eretnekségeikhez.
1 Tim. 3,1-13
Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván. Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára? Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék. Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, hanem olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, mértékletes, mindenben hűséges. A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.
Pál apostolnak az egyház egyik legnagyobb tanítójának, és apostolának is ez volt a véleménye, attól függetlenül, hogy az apostolok közül csak ő volt egyedül bizonyítottan nőtlen. Miért? Azért mert ez volt Isten akarata. Jakab, Péter, és János a további nagy apostolok mind nősek voltak, és küldetésüket betöltötték, ahogy ma is Isten szolgái.
Az Isten egyházában nincs kötelező cölibátus, ezért mindenki betöltheti az elhívását, úgy hogy közben nem kell bűnben élnie, hanem erkölcsi tisztaságban, érettséggel, és örömmel szolgálhatják Istent, amely nagy áldás az Egyház, és a társadalom számára egyaránt. Nem úgy, mint a kötelező cölibátust gyakorló egyházak.
Ne hagyd, hogy képmutató bűnös emberek orrodnál fogva vezessenek. Ne szolgálj ilyen rendszert, hanem szolgálj Istenek, és Isten népének a kihívottak egyházának.
Ámen…